Hétvége a hegyekben

Végre igazán „nagynak” érezhettük magunkat: október elején, kétnapos kiránduláson vehettünk részt. Nagyon vártuk már az utazást, mivel Jutka néni és Bea néni izgalmas programokat ígértek számunkra.

A 6.b, 3.d és a 4.a osztály tanulóiból álló népes csapatunk borús, esős időben indult a Zempléni hegyekbe. A természetfelelős meghallgatta kérésünket, és Tokajt elhagyva kezdett kitisztulni az idő.

Első állomásunk Hejce volt, ahol a bőséges tízórai után jót játszottunk a hegyoldalon lévő játszótéren, diót és gesztenyét szedtünk, egy szép kis templomba is bekukucskáltunk, majd tisztelegtünk a 2006 januárjában repülőszerencsétlenségben elhunyt 41 szlovák katona emlékműve előtt. A templom mögött egy elhagyott öreg ház udvarán csüngő hasú törpe malacokat pillantottunk meg, de dühös kutyák ugrottak a kerítéshez, így hamar megfutamodtunk.

Vizsolyba érkezve megnéztük a református templomot. Itt őrzik a Károly Gáspár féle első magyar nyelvű Bibliát. Nagyon szépek voltak a több évszázados freskók. A nemrégen megnyitott nyomdamúzeumban mi is kipróbálhattuk a nyomtatást. Akkoriban ez sokkal fáradságosabb és hosszabb folyamat volt, mint a mai nyomdai munka.

Mogyoróskán találtunk egy szenzációs játszóteret, ahol sokat futkároztunk, hintáztunk. Volt itt egy kilátó is, ahonnan szép idő esetén a regéci várat is látni lehet. Mi csak az egészen alacsonyra ereszkedő felhőkben gyönyörködhettünk. Még egy lovaskocsira is felültünk, de azt is kipróbáltuk, hogyan működik a gémeskút. Itt találtunk egy állatfarmot is, ahol lovakat, kisborjúkat és mindenféle korú malacokat láttunk. Jót nevettünk a kismalacokon, ahogy hangos visítozással várták az ennivalót.

Délután értünk Boldogkőváraljára az iskola kulcsosházába. A szállás mindenkinek nagyon tetszett A fiúk Tibi bácsival a lenti három szobát foglalták el. Itt emeletes ágyak voltak. A problémát néha az okozta, hogy könnyen be lehetett vágni a fejünket, de hamar megszoktuk. A lányok az emeleten aludtak egy hatalmas nagy szobában. Délután a fiúk rőzsét gyűjtöttek az esti tábortűzhöz, ami sajnos elmaradt, mert megeredt az eső. Az éjszakai túrát közkívánatra megtartottuk. Nagyon izgalmas volt esőben elemlámpával kisebb-nagyobb csoportokban végigmenni a malom patak völgyében. Éjszaka nagyon keveset aludtunk, mert mindenkinek eszébe jutott valamilyen érdekes dolog, amit el kellett mondania. Másnap felmentünk Boldogkő várába, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környékre. Éppen egy várjáték kellős közepébe csöppentünk..  Egy középkori udvarhölgynek beöltözött néni vezette végig az úrfikat és úrhölgyeket a kiállításon, ahol érdekes fegyvereket, lovagi öltözeteket, régi pénzeket és ólomkatona kiállítást is láthattunk. A pincében középkori kínzóeszközöket próbálhattunk ki. A várudvaron lovagi bemutatón vettünk részt. Két „lovag” különböző fegyvereket mutatott be használat közben. A torna egy pillanatra megszakadt, mert egy kedves mókus szaladt végig a várfal tetején. Az egyik vitéz a segédjének a harmadikos Somát választotta ki. Soma kicsit tartott a fegyverektől, de nagyon ügyesen válaszolgatott a lovagok kérdéseire. A játék végén a közönség nagy tapsa közepette „apróddá” nevezték ki a fiút, amiről diplomát is kapott. Innen „Csihuhuval” elzötyögtünk Arkára. Kiderült, hogy nappal nem is olyan félelmetes az út, mint éjszaka esőben. A vonat körbejárta velünk Boldogkőváralját is, s végül a Tekerjes Fogadó előtt tett le bennünket. Az éhes és kellőképpen átfagyott csapatott nagyon finom és bőséges ebéd várta. Ebéd után pakolás következett, egy kis foci, majd indulás haza.

Nagyon kellemesen telt el a hétvége. A sok program mellett egymásra is jutott időnk, sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást és a felnőtteket.

A vár ciszternájába pénzt dobtunk, tehát jövőre is visszajövünk!

Köszönettel: a 41 fős csapat