Testnevelés - gumiasztal
A gumiasztalozás történeti áttekintése
A legenda szerint az első gumiasztalt az eszkimók készítették rozmárbőrből, hogy szórakozásként egymást a levegőbe tudják röpíteni. Ez hasonlít ahhoz a kifeszített lepedőhöz, amelyet a tűzoltók használtak, hogy az égő ház ablakaiból kiugró embereket el tudják kapni. Az alaszkai Anchorage repterén kapható olyan képeslap, amely egymást rozmárbőrön röptető eszkimókat ábrázol.
Többek között ez is lehet a gumiasztal eredete, de ami biztos, hogy a 20. században színpadi fellépéseken úgynevezett „ugrálóasztalt" használtak a közönség szórakoztatására. A gumiasztalt, cirkuszi feljegyzések szerint egy artista, Du Trampolin fejlesztette ki, aki a trapéz alatti biztonsági hálóból olyan szerkezetet alakított ki, amely egyszerre kilövi, és el is kapja az artistát. Az 1930-as években, George Nissen a garázsában készített gumiasztalt, hogy könnyebbé tegye vele az ugrálást.
A II. világháborúban az Egyesült Államok tengerészeti repülőiskolája olyan gumiasztalt készített a pilótáinak és navigátorainak, amellyel sohasem próbált, speciális feladatokat végezhettek el a kiképzésen.
A háború után az űrrepülőprogram keretein belül újra előkerült ez a gumiasztal, hogy mind az amerikai, mind az orosz asztronauták többfajta testtartást begyakoroljanak, és speciális kiképzést kapjanak az űrutazáshoz.
Az első versenyeket Európa és az Egyesült Államok egyetemein rendezték meg, az első, televízióban is sugárzott nemzetközi versenyt 1958-ban, Angliában szervezték meg, ahogy az első világbajnokságnak is a brit főváros adott otthont 1964-ben. Nem sokkal később Frankfurtban megalapították a Nemzetközi Gumiasztal-szövetséget, amely ma már a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) égisze alá tartozik. 1996-ban az atlantai olimpián még bemutató sportág volt, majd 2000-ben, Sydneyben teljes jogú olimpiai sportág lett.”
A gumiasztalok fajtáji
A szabadidős asztaloknak mondott gumiasztalokkal, vagy ahogy gyakrabban nevezik, a trambulinokkal (melléklet, 1.ábra) találkozunk a leggyakrabban. Ezek a kereskedelmi forgalomban kaphatók és hazánkban is egyre népszerűbbek.
A gumiasztal használata mind a gyerekek és egyben a felnőtteknek is egy mókás és vidám mozgást biztosít. Köztudott, hogy a gyerekek milyen szívesen ugrálnak az ágyon a felnőttek nem kis bosszúságára, nem is sejtve, hogy milyen hasznos mozgásforma a fel-le ugrálás amellett, hogy még szórakoztató is. Ezeknek a trambulinoknak nincsenek pontos paramétereik, sem megszabott alakjuk. Találhatunk kör, vagy négyzet, nyolcszög alakút egyaránt.
A versenyzésre, sportolásra használt gumiasztaloknak (2.ábra) is többféle fajtája létezik: Grandmaster Exclusiv; Grandmaster; Master; Grandmaster "school" illetve Master "school". Ezek az elnevezések versenyző tudásszintjét is tükrözik, hogy kinek ajánlott. Ezek az asztalok téglalap alakúak 100 -110 rugóval feszítik ki az ugrófelületet, méretüket nemzetközi szabályzat írja elő.
A nagyobb gumiasztal versenyek másik versenyszáma a double tramp (3.ábra), ami a dupla mini néven vált ismertté Magyarországon. Az ugrófelület látszólag két részből áll, valójában biztonsági okokból egy anyagból készült. A versenyző nekifutás után dobbantóként használja az asztal döntött felületét, és egy akrobatikus elemből érkezik a vízszintes felületre, amiről egy újabb akrobatikus elemet hajt végre.
A gumiasztal versenyek harmadik szere az akrobatika (Tumbling) (4.ábra). Ez hasonló akrobatikus mozgásanyagú szer, mint a gumiasztal, de az akrobatika inkább a tornához áll közelebb a szervezetre gyakorolt hatása szempontjából, mivel itt izomzatra gyakorolt hatás van túlsúlyban, míg a gumiasztalon a mozgáskoordinációé a főszerep. Versenyen a gyakorlatok nekifutás után nyolc elemből állnak.
A trampoline track hasonló ugrófelülettel rendelkezik, mint a gumiasztal, melyet szintén rugók feszítenek ki, de a talaj szintjétől mindössze 50-60cm magasságú szer (típustól függő). Az akrobatikus elemek tanításához is használható a tornában, leginkább gyerekek számára hasznos oktatási segédeszköz és egyben úgy gondolom, hogy a gyógytestnevelés szempontjából is hasznosítható lenne.
A tornászok és a gumiasztalosok kiegészítő edzőszere a minitrampolin vagy tornásztrampolin (5.ábra). Nekifutás vagy mélybe ugrás után történő kiugrásból különböző elemeket lehet végrehajtani róla az egyszerűbbektől kezdve a bonyolult szaltókig.
A gyakorlatelemek helyes technikai végrehajtása
Az elemek során megkívánt tartás:
- Minden helyzetben a lábat zárva kell tartani (kivéve a terpesz ugrások) a lábfejet leszorítjuk. (spicc)
- Az elemtől függően a test legyen egyenes, zsugor vagy bicska helyzetű.
- Zsugor és bicska helyzetben a combok legyenek közel a felső testhez, kivéve a többszörös szaltók csavarásánál
- Zsugor helyzetben a kezek érintsék a lábat a térdek alatt kivéve többszörös szaltók csavarásánál
- A karok egyenesek és/vagy a testhez közel vannak, ahol lehetséges.
- Minimum követelmények a különböző testtartásoknál:
- Egyenes tartás: A test és combok által bezárt szög nagyobb, mint 135°.
- Bicska tartás: A test és a combok által bezárt szög 135° vagy attól kisebb, a combok és az alsó lábszár által bezárt szög nagyobb, mint 135°.
- Zsugor tartás: A test és a combok által bezárt szög 135° vagy annál kisebb, a combok és alsó lábszár által bezárt szög 135° vagy kisebb.
- Csavart többszörös szaltóknál a bicska és zsugor helyzet módosulhat a csavarnál, nyitottabb lehet
Szabadátfordulások (szaltók)
Testhelyzetek:
Általában egy elem során a testtartás meghatározásakor, (zsugor, bicska v. nyújtott) az elem középső szakaszában alkalmazott legkevésbé nehéz testtartást vesszük figyelembe. (a nyújtott a legnehezebb a zsugor a legkönnyebb tartás).
Csavarok 0-180 fokig
3 testhelyzet képzelhető el, feltéve, hogy legalább 270 fokos vagy több a szaltó.
Példa:
¾ hátraszaltó (cs=0º; sz=270º) 3 lehetséges testhelyzet
½ csavar hátra (cs=180º; sz=90º) 1 lehetséges testhelyzet
1 ¼ előreszaltó ½ csavar (Barani labda ki) (cs=180º; sz=450º) 3 lehetséges testhelyzet
360 fokos vagy nagyobb csavarok
3 lehetséges testhelyzet feltéve, hogy több mint 450 fokos szaltó.
Példa:
1 ¼ előre 1 ½ csavar (Rudy labda ki) (cs=540º; sz=450º) 1 lehetséges testhelyzet
1/1 hátraszaltó 1/1 csavar (egész csavar) (cs=360º; sz=360º) 1 lehetséges testhelyzet
2/1 hátraszaltó 2/1 csavar (egész be egész ki) (cs=720º; sz= 720º) 3 lehetséges testhelyzet
Többszörös szaltók
A többszörös szaltóknál a tornász csak egy testhelyzetet vehet fel elemenként (zsugor vagy bicska vagy egyenes). A nehézségi fokot pontozó bírók a tornász által felvett legkönnyebb testtartás alapján értékelik az elemet. Ha az első szaltó bicska és a második zsugor, akkor a bírók úgy értékelik az elemet, mintha zsugorban lett volna az egész végrehajtva.
A szaltó különböző fázisaiban végzett csavarok
- 540 fokos vagy kisebb fordulatú szaltók esetén csak egy fázist ismernek el, és az elemet
ismétlésnek tekintik, ha nem felel meg az előbb felsorolt kritériumoknak a különböző
tartások tekintetében.
- 630-900 fokos szaltóknál két fázist ismernek el, korai és késői szakasz, ezeket úgy kapjuk
meg, hogy a fordulat számát osztjuk kettővel.
- Több mint 900 fokos szaltók esetén a fázisok száma megegyezik a szaltók számával, azaz
egy fázis minden egyes befejezett 360 fokos fordulatért.
Példa:
1 ¼ előre szaltó hátról, 450 fok - 1 fázis
2/1 hátraszaltó, 720 fok - 2 fázis
3/1 hátraszaltó, 1080 fok - 3 fázis: 0º-360º; 360º-720º; 720º-1080º
két félre bontva, technika
A gumiasztal sporthoz szükséges fizikai adottságok áttekintése
A gumiasztal gyakorlatok végrehajtásához szükségesek bizonyos kondícionális és koordinációs képességek magas szintű megléte, ugyanakkor az edzések visszahatnak az alább felsorolt képességeknek a fejlődésére, illetve edzésmunkánk során ezeket speciális gyakorlatokkal folyamatosan fejlesztenünk kell.
Állóképesség
A szervezetnek az elfáradással szembeni ellenálló képességét hosszan tartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképesség színvonala mindenekelőtt a keringési és légzésszervek, az anyagcsere és az idegrendszer működésétől függ. Lényeges feltétele a szervek és szervrendszerek koordinált működése.
A gumiasztal használata a tüdő, a szív, és a keringési rendszer fejlesztését segíti, mely által több oxigént képes a szövetekbe juttatni. Növeli a tüdő és a levegővétel kapacitást, ápolja az ereket és kisebb az artériás nyomást, mely más sportnál az erőfeszítések során növekedne. Növeli a capillárisok számát az izomzatban és csökkenti a meszesedést a kapillárisokban és a sejtek között. Megerősíti a szívet, az izmokat és a testet a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Lassítja a szívritmust, így az izmosabb szív kevesebbet ver, de ugyanannyi vért pumpál.
Gyorsasági erő
A gyorsasági erő a neuro- muscularis rendszernek az a tulajdonsága, amellyel viszonylag nagy ellenállásokat igen nagy gyorsasági izom-összehúzódással győz le. Az izom által kifejtett erő nagyságát alapvetően kétféle tényező határozza meg:
- a gerincvelő elülső szarvainak mozgató idegsejtjeiből érkező ingerület jellege
- az izom válasza, vagyis az az erőkifejtés, amellyel meghatározott idegimpulzusokra reagál.
A gyorsasági erő nagyságát meghatározza az izom ellazulásának képessége is, mivel ha az izom tónusos állapotban marad, csökken az újabb gyors összehúzódásra való képessége.
Az izmok különálló működési egységekből, izomrostokból, és az őket innerváló idegrostokból állnak. Egy adott erősségű idegimpulzus hatására az izomban bizonyos motoros egységek maximálisan reagálnak, ugyanakkor más rostokon nem tapasztalunk kontrakciót. Ez azért van, mert minden izomrostnak van egy olyan tulajdonsága, hogy küszöbinger alatt nem ad reakciót, küszöbinger felett pedig maximális feszüléssel válaszol.
Edzés hatására az egyén izomerő kifejtő képessége nő, de csak abban az esetben lesz hatékony, ha sikeresen beépül egy adott mozgásszerkezetbe (technika).
Gyorserőt fejlesztő gyakorlatok végzése közben a jobb eredmény elsősorban az idegrendszer fejlődését tükrözi. Természetesen nem elhanyagolható a hipertrofizáció, és a technikai fejlődés jótékony hatása sem. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a gyerek kellő motiváltsága, ezért célszerű ilyenkor a versenymódszert alkalmazni, mert ott a teljes fizikai és pszichés mozgósítás megvalósítható.
Maximális erő
A maximális erő az a legnagyobb erőkifejtés, amire az ideg-, izomrendszer maximális akaratlagos összehúzódásra képes. A gumiasztalon történő ugrásoknál összekapcsolódik az ismételt gyors izom-összehúzódással, tehát összetett formában szerepel.
Erőállóképesség
A maximális magasságba történő ugrássorozatok végrehajtásakor nélkülözhetetlen megfelelő erőállóképesség megléte, ami a szervezet elfáradással szembeni ellenállásában fejeződik ki. A gumiasztalon történő, maximális magasságra törekvő kiugrásokkor a gumiasztal külső ellenállását az elrugaszkodás pillanatában nagy gyorsaságú izom összehúzódással küzdi le. A levegőben a gyakorlatok végrehajtása közben az izomzat még tónusos állapotban van, majd következik a gyors ellazulás fázisa, mely nélkülözhetetlen az újabb nagy gyorsaságú izom összehúzódáshoz. Ezáltal a gumiasztalon végzett maximális magasságra törekvő ugrássorozatokkal a gyorsasági- és a maximáliserő fejlesztése is megoldható.
Koordinációs képességek
A gumiasztalon való ugrálás repülés élményén túl, rengeteg fontos képességet is fejleszt. Rendkívül gyorsan fejleszti a gyermekek ügyességét és koordinációs képességét. A gumiasztalnak köszönhetően megtanulja a gyermek a testének és testrészeinek, elhelyezkedésének érzékelését, és irányítását a térben, fejleszti a ritmusérzéket és az egyensúlyt is.
Térérzékelés
A térérzékelés saját térbeli helyzetünk észlelése, a különböző álló és mozgó objektumok egymáshoz, és hozzánk viszonyított távolságának, sebességének, haladási irányának, észlelése, és a várható változások megállapítása. Az érzékszervek, és a mozgásemlékezés játssza a fő szerepet ebben a képességben.
A térérzékelés fejlődése során kezdetben a binoculáris látás szerepe kiemelt fontosságú. Olyannyira fontos a látás, hogy nagymértékben pótolni képes az egyensúlyozásból, a kinesztézisből és a tapintásból származó információkat. A térérzékelés fejlődése során azonban a látás szerepe is egyre kevésbé érvényesül. Ekkor már alig van szerepe az érzékszerveknek, csupán visszacsatoló funkciójuk van.
Az egyensúly
Az egyensúlyozás képessége koordinációs képesség, mely leginkább 6-7 éves korig fejleszthető. Ekkor a legszenzibilisebb időszak lezárul. Az idegrendszer fejlettségi szintje tehát alapvetően meghatározza a további fejlesztési lehetőségeket. Az egyensúlyozás képességének fejlődése az ingerhatások mennyiségi és minőségi hatásától függ. Ingerszegény környezetben nem fejlődnek ki az egyensúlyozás idegélettani alapjai. Az egyensúlyozás a serkentő és gátló mechanizmusok összhangban történő működésének a következménye.
Az egyensúlyozás képessége az egyensúly-érzékelésnek feleltethető meg, ami a testnek térben elfoglalt helyzetéről és mozgásáról információt szolgáltató érzékelések, észlelések, és válaszreakciók szintjén értelmezhető. A válaszreakciók a mozgáskorrekciók formájában érvényesülnek: finomságuk tükrében állapítható meg az egyensúlyozási képesség fejlettségi szintje. Mivel tehát az egyensúlyozás is szabályozás hátterű képesség (a receptorokból bejövő információk alapján a kiadott mozgásparancsokat a kisagy rendezi össze konkrét cselekvéssé), így annak jobb az egyensúlyozási képessége, akinek fejlettebb az idegrendszere.
Alapvetően kétfajta egyensúlyozást különböztethetünk meg:
- statikus és
- dinamikus
egyensúlyozást.
Azért oszthatjuk két részre határozottan e területeket, mert helyileg máshol történik az ingerület felvétel a statikus és a dinamikus mozgások esetén.
Mivel a gumiasztal használatával az utóbbi fejlesztését érhetjük el, ezért csak arról írok részletesen.
Dinamikus egyensúlyozás
A dinamikus egyensúlyozás ingerfelvevő receptorai a félkörös ívjáratokban vannak. Ezek a belső fülben találhatóak, és ezek az ívek egymásra merőlegesen helyezkednek el. Az ívjáratokban folyadék található, és a tehetetlenség törvénye alapján később gyorsul fel ez a folyadék, mint a test, és később is lassul le. A folyadék felgyorsulásának a mértékéből, és a korábbi tapasztalatok összességéből következtet az agy a gyorsulás mértékére.
Az egyensúly fejlesztésének egyik módszere „azoknak az analizátoroknak a külön-külön történő tökéletesítésén alapszik, amelyek az egyensúlyi helyzet megtartásában fő szerepet játszanak. Ezek az egyensúlyérzékelés és a mozgásérzékelés. Az egyensúlyérzékelés tökéletesítésére az egyenes vonalú és a szögfelgyorsulásokkal kapcsolatos gyakorlatokat alkalmazzák. Azért van szükség mindkét fajta gyakorlatra, mert a vesztibulum otolitjai az egyenes vonalú mozgásokra reagálnak, míg az ívjáratok otolitjai a forgómozgásoknál játszanak szerepet. Miután ezek viszonylag függetlenül működnek, mindkét - egyenes vonalú és forgó - mozgásfajta alapvető ingert képvisel. A vesztibuláris apparátus sokoldalú alkalmazkodása csak akkor érhető el, ha egyenes vonalú és forgó helyzetváltoztatásokat is alkalmazunk különböző irányokban. Olyan egyéneknél, akiknek különösen gyenge az egyensúlyérzékük, a második módszer a hatásosabb eljárás. Jobb eredményt érhetünk el vele gyermekeknél is.” (Nádori)
A gumiasztalon való szökdelésekkel, ugrásokkal, illetve a hozzájuk kapcsolódó fordulatokkal mind az egyenes vonalú, mind a forgó mozgások megvalósíthatóak.
Hajlékonyság:
Alapelemek technikája
Függőleges repülés, magasságszerzés
Az elrugaszkodás az egész talpról történik. A lendületes felfelé irányuló elugrás és a mellső középtartáson át magastartásba történő karlendítés adja meg az ugrás magasságát. A testtartás feszes, egyenes, a fej enyhén leszegett, az ugrás legmagasabb pontján a karok magastartásban vannak. A lefelé tartó mozgás közben a karok oldalsó középtartáson át mélytartásba kerülnek. Érkezés a gumiasztalra alapállás helyzetébe, melyből következik az újabb kiugrás.
Megállás a gumiasztalon
Az utolsó gyakorlatelem után még egy kiugrás történik, majd azt követi a megállás hajlított állásban, karok oldalsó vagy mellső középtartásban.
Hibák:
- nem maximális a magasság
- tartáshibák
- eltérés a gumiasztal közepéről
- a test dőlései a függőlegeshez képest
- stabilitás hiánya a megálláskor
- egy lábra érkezés
Zsugor felugrás
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodást követően lendületes térdhúzás a mellkas irányába, zsugor helyzetbe, karleengedéssel oldalsó középtartáson át, a kezek a lábszárt érintik. A lefelé tartó mozgás közben a lábak gyors nyitása függőleges helyzetbe, karok mélytartásban, a tenyér a combon, majd karlendítés mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- nem megfelelő magasság
- nem teljes az összecsukódás a zsugorhelyzetben
- a tenyér nem érinti a lábakat
- lassú csípőnyújtás és lábzárás
- lábfej visszafeszített
- a gumiasztalra érkezéskor a karok nincsenek magastartásban
Bicska felugrás
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után a lábak gyors, energikus előrelendítésével egy időben a törzsét előre dönti a tornász, kezét leengedi a boka felé, bokaérintés. A lefelé tartó mozgás közben gyors csípőnyújtás, karok mélytartásban, a tenyér a combon, majd a karok emelése mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- nem megfelelő magasság
- a láblendítés vízszintes alatt marad
- térdhajlítás, lábfej visszafeszített
- a tenyér nem érinti a lábakat
- hajlékonyság hiánya
- lassú csípőnyújtás és lábzárás
- a gumiasztalra érkezéskor a karok nincsenek magastartásban
Terpeszcsuka felugrás
Az oktatás előfeltétele a csípő mozgékonysága mellett a láb fellendítéséhez szükséges izomcsoportok ereje. Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után a láb gyors, energikus terpesztésével és előrelendítésével egy időben a törzsét előre dönti a tornász, kezét leengedi a boka felé, bokaérintés. A lefelé tartó mozgás közben gyors csípőnyújtás, lábzárás, karok mélytartásban, a tenyér a combon, majd a karok emelése mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- nem megfelelő magasság
- a láblendítés vízszintes alatt marad
- térdhajlítás, lábfej visszafeszített
- a tenyér nem érinti a lábakat
- hajlékonyság hiánya
- lassú csípőnyújtás és lábzárás
- a gumiasztalra érkezéskor a karok nincsenek magastartásban
180 , 360 -os fordulat
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után 180 vagy 360 -os fordulat, karleengedéssel oldalsó középtartáson át mélytartásba, tenyér a combon. A lefelé tartó mozgás közben a karok emelése mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- nem megfelelő magasság
- fordulat közben a test nem függőleges, oldalra dől
- egyensúlyvesztés
- a tenyér nem érinti a combot
- a gumiasztalra érkezéskor a karok nincsenek magastartásban
Ugrás nyújtott ülésbe, felállás
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után függőleges repülés, kar magastartásban, majd a legmagasabb pont elérése után a láb gyors, energikus lendítése vízszintes helyzetig, karleengedéssel oldalsó középtartáson át mélytartásba. Érkezés a gumiasztalra nyújtott ülésbe, kéztámasz a comb mellett a gumiasztalon. A visszapattanás után, az emelkedő fázisban gyors csípőnyújtás, karok mélytartásban, a tenyér a combon, majd a karok emelése mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- a láblendítés nem éri el a vízszintest vagy meghaladja azt
- a törzs a függőleges helyzetből kidől
- lassú csípőnyújtás
- térdhajlítás, lábfej visszafeszített
Ugrás hasra, felállás
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után függőleges repülés, kar magastartásban, majd a legmagasabb pont elérése után negyed fordulat előre zsugor helyzetbe, majd gyors csípő- és térdnyújtás egyenes testhelyzetbe, karlendítéssel kb. 90 fokig hajlított könyökkel magastartásba. Érkezés a gumiasztalra hasonfekvésbe, kéztámasz a fej fölött a gumiasztalon. A visszapattanás után, az emelkedő fázisban negyed fordulat hátra, karleengedéssel mélytartásba, a tenyér a combon, majd a karok emelése mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- a törzs nem kerül vízszintes helyzetbe
- zsugorhelyzet hiánya
- nem megfelelő kartartás
Ugrás hátra, felállás
Az elrugaszkodás pillanatában a karok magastartásban vannak. Az elrugaszkodás után függőleges repülés, kar magastartásban, majd a legmagasabb pont elérése után láblendítés bicska helyzetbe, karleengedéssel mélytartásba, kéz a combon. Ezt követően negyed fordulat hátra csípőnyújtással úgy, hogy a felsőtest és a comb kb. 135 fokos szöget zárjon be, hát domborított. Érkezés a gumiasztalra a domború hátra. A visszapattanás után, az emelkedő fázisban negyed fordulat előre gyors csípőnyújtással, majd karlendítés mellső középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetébe.
Hibák:
- a bicska helyzet hibái
- a comb és a felsőtest nem megfelelő helyzete
- a gumiasztalra érkezés nem a hát középső részére történik
- a nyitás hiánya a felállás közben
- nem megfelelő kartartás
Szaltó előre, zsugorhelyzetben
Az elrugaszkodás után, az átfordulás első szakaszában a tornász a repülési ív holtpontja előtt fejét lehajtva, hátát domborítva, csípőjét energikusan felrántva zsugorhelyzetbe kerül, egyidejűleg lábszárát érintve indítja az előre átfordulást. A zsugorhelyzetet 180-ig kell tartania. Ekkor a csípő és a térd nyújtása történik egyenes testhelyzetbe (nyitás), karok nyújtásával a test mellé, tenyér a combokon. A szaltóforgás befejezése 360-ig egyenes testhelyzetben történik. A fordulat befejezése után, a repülési ív lefelé szálló ágában karlendítés történik oldalsó középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetében.
Hibák:
- a forgás korai elindítása
- a zsugorhelyzet nem zárt
- karok nincsenek szorosan a test mellett
- túl korán vagy túl későn történik a nyitás
- a forgás második felében nem egyenes a test helyzete
- a nem elegendő magasság miatt nincs idő a karmunka befejezésére magastartásba
Szaltó előre, bicskahelyzetben
Az elrugaszkodás után, az átfordulás első szakaszában a tornász a repülési ív holtpontja előtt fejét lehajtva, hátát domborítva, csípőjét energikusan hajlítva bicskahelyzetbe kerül, egyidejűleg lábszárát érintve indítja az előre átfordulást. A bicskahelyzetet 180-ig kell tartania. Ekkor a csípő és a térd nyújtása történik egyenes testhelyzetbe (nyitás), karok nyújtásával a test mellé, tenyér a combokon. A szaltóforgás befejezése 360-ig egyenes testhelyzetben történik. A fordulat befejezése után, a repülési ív lefelé szálló ágában karlendítés történik oldalsó középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetében.
Hibák:
- a forgás korai elindítása
- a bicskahelyzet nem zárt
- karok nincsenek szorosan a test mellett
- túl korán vagy túl későn történik a nyitás
- a forgás második felében nem egyenes a test helyzete
- a nem elegendő magasság miatt nincs idő a karmunka befejezésére magastartásba
Szaltó hátra, zsugorhelyzetben
Az elrugaszkodás után, az átfordulás első szakaszában a tornász a repülési ív holtpontja előtt karját hátrahúzva, hátát domborítva, csípőjét energikusan felrántva zsugorhelyzetbe kerül, egyidejűleg lábszárát érintve indítja a hátra átfordulást. A zsugorhelyzetet 180-ig kell tartania. Ekkor a csípő és a térd nyújtása történik egyenes testhelyzetbe (nyitás), karok nyújtásával a test mellé, tenyér a combokon. A szaltóforgás befejezése 360-ig egyenes testhelyzetben történik. A fordulat befejezése után, a repülési ív lefelé szálló ágában karlendítés történik oldalsó középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetében.
Hibák:
- a forgás korai elindítása
- a zsugorhelyzet nem zárt
- a fej hátrahajtásával indítja a forgást
- homorítva indítja a forgást
- karok nincsenek szorosan a test mellett
- túl korán vagy túl későn történik a nyitás
- a forgás második felében nem egyenes a test helyzete
- a nem elegendő magasság miatt nincs idő a karmunka befejezésére magastartásba
Szaltó hátra, bicskahelyzetben
Az elrugaszkodás után, az átfordulás első szakaszában a tornász a repülési ív holtpontja előtt karját hátrahúzva, hátát domborítva, csípőjét energikusan hajlítva bicskahelyzetbe kerül, egyidejűleg lábszárát érintve indítja a hátra átfordulást. A bicskahelyzetet 180-ig kell tartania. Ekkor a csípő és a térd nyújtása történik egyenes testhelyzetbe (nyitás), karok nyújtásával a test mellé, tenyér a combokon. A szaltóforgás befejezése 360-ig egyenes testhelyzetben történik. A fordulat befejezése után, a repülési ív lefelé szálló ágában karlendítés történik oldalsó középtartáson át magastartásba. Érkezés a gumiasztalra szögállás magastartás helyzetében.
Hibák:
- a forgás korai elindítása
- a bicskahelyzet nem zárt
- a fej hátrahajtásával indítja a forgást
- homorítva indítja a forgást
- karok nincsenek szorosan a test mellett
- túl korán vagy túl későn történik a nyitás
- a forgás második felében nem egyenes a test helyzete
- a nem elegendő magasság miatt nincs idő a karmunka befejezésére magastartásba
Segítségadás a gumiasztalon
A gumiasztalon történő aktív segítségadás alapvetően két dologban tér el a tornában általában alkalmazott segítségadástól:
- A rugalmas felület adta magasság különbsége
- Az edző elhelyezkedésének lehetősége
Éppen ezek miatt a gumiasztal sportág segítségadása gyakran merül ki a loncs, illetve a különböző méretű, az ugrás után bedobott érkező szőnyegek alkalmazásában. Természetesen ez nem fedi az összes módszert, fontos a kézzel történő segítségadás is.
Aktív segítségadás a gumiasztalon
Segítségadás loncsövvel
A loncs használata talán a legelterjedtebb módja a mozgástanulás során történő segítségadásnak. Gyorsan megtanulható a kezelése és biztonságosan alkalmazható kezdő segítségadók számára is. Korán megtanulható a sportolók számára egymás segítségadása is a súlykülönbségek figyelembe vételével.
Különböző típusú loncsokat ismerünk. Ezek minden esetben csigákra felfüggesztett kötélszerkezetet tartanak. A gumiasztal sportban leggyakrabban úgynevezett kétágú loncsot használunk, mely a sportoló övének két oldalából ágazik ketté és valamilyen magasabb ponton rögzített két csigán fut keresztül , majd az edző kezében már egy , vagy két kötél formályába végződik.
A loncsöv többféle lehet, alapvetően két fajtát különböztetünk meg:
- Egyszerű loncsöv, mely egy erős, széles és jó teherbírású öv, a két oldalán erős gyűrűkkel, melyekre a kötél biztonságosan rögzíthető
- Csavar loncsöv: mely esetén egy nagy méretű csapágy belső gyűrűjét rögzítjük a sportoló derekára úgy, hogy a tornász belebújik ebbe, míg a külső gyűrűjére rögzítjük a köteleket a már ismertetett módon. Így ez szabad elfordulást biztosít a hosszúsági tengely körül a fordulat közben is.
(Csavar loncsöv hiányában is lehet csavar elemeket végrehajtani úgy, hogy az egyszerű loncsövben a sportoló előre beforog a csavar irányával ellentétes irányban és azzal azonos mennyiségben, így a kötelet maga köré csavarja, majd azt végül szorosan bedugja az öve alá. Így az átfordulás közben, amikor az edző határozottan meghúzza a kötelet, az automatikusan elkezdi a hossztengelye körül forgatni a tornászt.)
A gumiasztal sportágban az elemek magassága általában eltérő, magasabb, mint a torna egyéb ágaiban, így a loncs használatakor is figyelembe kell venni ezt. Fontos, hogy a loncsot használó edző átfogásokat tudjon alkalmazni a segítségadás közben. Ennek legfontosabb szabálya, hogy soha nem szabad egyszerre mindkét kézzel elengedni a kötelet. A lazára engedett loncskötél ugyanis akadályozhatja a sportolót a mozgásban, illetve testrészeire csavarodva sérüléseket okozhat.
Segítségadás szőnyeggel
A puha szivacsfelület, mint érkezési felület szintén hatásos módja az elemek biztonságossá tételének. A legbiztonságosabb módja a szivacs felhasználásának a szivacsgödörbe való érkezés, melyre később érkezőszőnyeget is lehet tenni, már meghatározott, de még mindig biztonságos felületre való érkezést biztosítunk.
Ha a gyakorlatot szivacsgödörbe már jól tudja végrehajtani a tornász, akkor lehet áttérni a gumiasztalon használt szőnyegekre. Az ugrás magassága alapján használhatunk állandó vagy bedobott szőnyeget. Az állandóan az asztalon lévő szőnyeg nehezíti az elugrást, illetve csökkenti annak magasságát, míg a szőnyeg nem befolyásolja a lendületszerzést, csak a leérkezést.
A kézzel történő segítségadás:
A segítségadásnak ez a módja igényli a legtöbb tapasztalatot és technikai tudást az edzőtől, de szintén ez az a mód, ami a legpontosabb apró korrigálástól a legnagyobb segítségig alkalmazható.
Az ugrás magassága határozza meg az edző kiindulóhelyét és testhelyzetét. E szerint a szempont szerint háromféle ugrási magasságot különböztetünk meg:
- helyből végrehajtott elem
- kis lendületből végrehajtott elem
- nagy lendületből végrehajtott elem
Az első két pontban a segítségadás azonos a szertornában alkalmazott segítségadási módokkal, míg a harmadik pont az, ami speciálisan a gumiasztal sportágra jellemző, ezért csak ezt mutatom be részletesen.
Nagy lendületből végrehajtott elemnél az edző nem áll a hálón, mert ez a sportoló lendületszerzését zavarná, vagy lehetetlenné tenné. Így az edző a gumiasztal keretén, vagy az arra erősített asszisztáló állványon helyezkedik el, a
sportolóhoz legközelebbi helyen, tehát az ugrás síkjához képest mellső oldalhelyzetben, a gumiasztal hosszabbik oldalán. Itt várja azt az elugrást követő pillanatot, amikor az ő belépése már nem akadályozza a tornász elugrását, és veszi fel a kívánt testhelyzetet a lehető leggyorsabban.
A láb szerepe a segítségadásnál
A segítségadás kulcsfontosságú része a láb szerepe. Az edző a lábával szabályozza minden egyes felugrás magasságát, miközben a kezét és a beszédet ettől teljesen függetlenül használja.
Négy alapvető dolgot kell az edzőnek megtanulnia ahhoz, hogy magabiztosan asszisztáljon saját kézzel a gumiasztalon:
- lendület adása
- lendület elvétele
- közös lendület
- kontrollált lendület
Lendület adása esetén az edző mély súlyponti helyzetben várja a tempózó tornászt, majd annak leérkezése előtt rövid idővel határozottan lenyomja a hálót a lábával, mely során a rugók megnyúlt állapotban kapják a tornász súlyának terhelését, így a további megnyúlásuk nagyobb erővel való kidobást eredményeznek. Ennek mértékét az edzőnek kell meghatároznia, de a tornásztól is felkészültséget igényel. Ilyen esetben a tornásznak egy gyorsabb térdnyújtásra kell számítania, különben a nagyobb erőbehatás „összenyomhatja a lábát”.
Lendület elvétele esetén az előzőek ellentéte történik, az edző ugyanabból a mély súlyponti helyzetből csak a tornász hálófogása után gyakorol határozott nyomást a hálóra, így a már megnyúlt rugók rövidülésének idejét nyújtja el, és ily módon veszi el azok energiáját. Ezzel a technikával akár egy mozdulattal megállítható tornász felugrása és szinte a hálóhoz „ragasztható”.
A közös lendület csak alacsony ugrások esetén hasznos technika, ami jó ritmusérzéket igényel az edző részéről. Lényege, hogy a tornásszal pontosan együtt történnek a tempók, így tornász és edző folyamatos kontaktusban tud lenni. Kezdők tanításakor jól alkalmazható.
Kontrollált lendületről akkor beszélünk, ha az előző három technikai elemet az edző egyidejűleg, folyamatosan és adekvátan változtatva tudja alkalmazni, így bármikor emelheti, csökkentheti, vagy tarthatja a tornász ugrásának magasságát, így végig a hálón tartózkodva tartja kontroll alatt a tornászt.
A kéz szerepe a segítségadásnál:
Alacsony ugrások esetében a kéz szerepe hasonló, mint a talajon, vagy bármely más tornaszeren. Az ugrások teljes ideje alatt használhatóak a kezek, melyek követik, segítik korrigálják a mozgást.
Magasabb ugrások esetén, ahol nincs módja az edzőnek folyamatos kontroll alatt tartani a mozgást, mert nem éri el, két alkalommal tud segíteni egy ugrásban:
- elugráskor, ehhez azonban nagyon gyorsnak kell lennie a belépésből érkező edzőnek, és tudnia kell, hogy mikor következik az adott felugrás. Ilyenkor alapvető képességbeli hiányok pótlására (ugrásmagasság elégtelensége, átfordulás képességének hiánya) van lehetősége az edzőnek
- érkezéskor, amikor az edző már stabilan állva, felkészülten, az érkezés szempontjából jól helyezkedve várja a tornászt és az esetleges pontatlan átfordulások és fordulatok igazításában tud segíteni, valamint az érkezés utáni további lendületet szabályozhatja.
Passzív segítségadás a gumiasztalon
Az elemek nyitásához a hangjel alkalmazása a leggyakoribb passzív segítségadási mód a gumiasztal sportágban. A következőket alkalmazhatja az edző:
- aktív segítségadás közben
- úgy, hogy aktívan csak szükség esetén segít
- csak hangjellel segíti az elem végrehajtását
- csak szükség esetén alkalmazza hangjeleket is
Speciális elemek segítségadásának technikája
A hasról, illetve hátról indított elemek a sportág speciális mozgásanyagához tartoznak, ezek segítségadásának módját ismertetem.
Egy és negyed szabadátfordulás hátra hasonfekfésből állásba
Az ugrás végrehajtását általában háromnegyed szabadátfordulás hátra előzi meg, melyből kötésként ( hasról végrehajtott kombináció ) indítja az ugró az elemet.
A segítségadó elhelyezkedése: A gumiasztal szélén, középen, az ugrás síkjához képest mellső oldalhelyzetben, vállszéles terpeszállásban, enyhén hajlított térdekkel, előre helyezett testsúllyal.
A sportoló megfogása: a segítségadó a hasról történő emelkedés pillanatában ugrik be a tornász mellé és gyors térdhajlítással akadályozza meg a további emelkedését a hálóról. Az ugrót az első fél szaltónál (háttal van a gumiasztal felé) már megfogja a segítségadó az ugró lába felőli kezével alúlról a távolabbi csípőjéért nyúlva tenyérrel lefelé illetve a másik kezével a közelebbi felkarján lefelé néző hüvelykujjal, és elfordul az átfordulás irányába.
Segítségadás: A távolabbi csípőn lévő kéz erőteljesen segíti a forgást, míg a felkart tartó kéz a magasságcsökkenést állíthatja meg. Az előbbi kar emelve forgat, míg a másik egy, a kilincs lenyomásához hasonló mozdulattal forgatja a felkart, amíg az el nem éri a vízszintes helyzetet, majd emelő mozdulattal segíti a talpra érkezésben.
Ha a mozgás érintő magasság felett van, akkor csak az érkezést kell segíteni, az ugró arciránya felőli kézzel a hason és a másik kézzel a hátat támasztva.
Befejező helyzet: azért, hogy a következő ugrást ne gátoljuk, korán el lehet engedni a fogást, ha az érkezés pontos. Ellenkező esetben a láb munkájával kell elvenni a további lendületet, és a kézzel továbbra is egyensúlyban tartani a tornászt.
Egy és negyed szabadátfordulás előre hátról állásba
A segítségadó elhelyezkedése: A gumiasztal szélén, középen, az ugrás síkjához képest mellső oldalhelyzetben, vállszéles terpeszállásban, enyhén hajlított térdekkel, előre helyezett testsúllyal.
A tornász megfogása: a segítségadó a hátról történő emelkedés pillanatában ugrik be a tornász mellé és gyors térdhajlítással akadályozza meg a további emelkedését a hálóról. Az ugrót az első szaltónál (háttal lefelé) fogja meg a segítségadó a forgás iránya szerinti kezével a közelebbi felkarján, ujjakkal felfelé, majd a másik kézzel a hátát megtámasztva segítheti befejezni az utolsó negyed fordulatot.
Befejező helyzet: a segítségadó az ugró mögé, mellé kerülve a karját határozottan fogva és a hátát támasztva a másik kézzel, segítheti vagy visszafoghatja a következő felugrást.
Többszörös szaltók és egyéb érintő magasság feletti ugrások esetén nem kell ragaszkodni az itt leírt technikához. Az ugrások, mire elérhető magasságba kerülnek, gyakran már befejezettek, így a segítségadó feladata mindössze a további átfordulás megakadályozása, illetve a be nem fejezett fordulatok, vagy átfordulások befejezésének elősegítése.
30 órás tehetséggondozó program
A foglalkozások mozgásanyaga
Előkészítő mozgásanyag
A foglalkozások gimnasztikai mozgásanyagának egy részét mindig tartásjavító gyakorlatok alkotják, talajon, szabad-, társas-, vagy kéziszer gyakorlatok, az ortopédiai elváltozások megelőzésének céljából. A mozgásanyag gyakorlása során lényeges az állandó tartásjavítás, különös figyelmet fordítva az izmok nyújtására, erősítésére.
Általános erősítő, nyújtó gyakorlatok
- Spicc-pipa
- Macskakarom-feszítés
- hídba feltolás
- vállátfordítás törölközővel (a vállszélességet csökkentve)
- előrehajlítás nyújtott ülésben (5 simán,5 pipa-spiccel,5 pipával)
- tartóállásból gurulás előre lábterpesztéssel át hasonfekvésbe és vissza
- felülés hanyattfekvésből (karok magastartásban– lábak beakasztva)
- törzsemelés hasonfekvésből
- mellső fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás
- lebegő felülés (zsugor-bicska-zsugor-bicska…..)
- egylábas guggolásból gurulás hátra hanyattfekvésbe és felállás)
- kézállásban állás (behúzott has, összeszorított fenék,tartott test)
- hátra láblendítés mindkét lábbal
- spárgák lazítása
1.-2. óra
Függőleges repülés, magasságszerzés, megállás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok Rávezető gyakorlatok:
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre. |
3.-4. óra
Zsugor felugrás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok Rávezető gyakorlatok:
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Mini-trampolinon végrehajtott gyakorlatok: Tornaszekrényről mélybe ugrással végrehajtott zsugor kiugrás szivacsbálára érkezéssel. Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás a tornaszekrényen. Ugrás a mini trampolinra, majd kiugrás közben térdfelhúzás, lábszárak megérintése tenyérrel. Érkezés a szivacsbálára alapállásba. Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két mini-trampolinon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
5.-6. óra
Bicska felugrás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok
Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
Fő rész Mini tramplin gyakorlat: Tornaszekrényről mélybe ugrással végrehajtott bicska ugrás szivacsbálára érkezéssel. Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás a tornaszekrényen. Ugrás a mini trampolinra, majd kiugrás közben bicska ugrás. Érkezés a szivacsbálára karok mélytartásban. |
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két mini-trampolinon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok: alapelemek: szökdelés 2x, 3. ütemre bicska, majd beleállás, a 2. szökdelésnél magastartásban marad a kar
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
7.-8. óra
Terpeszcsuka felugrás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Mini-trampolinon végrehajtott gyakorlatok: Tornaszekrényről mélybe ugrással végrehajtott terpeszcsuka ugrás szivacsbálára érkezéssel. Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás a tornaszekrényen. Ugrás a mini trampolinra, majd kiugrás közben terpeszcsuka ugrás. Érkezés a szivacsbálára karok mélytartásban. Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két mini-trampolinon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
9.-10. óra
Fordulatok
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok
Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Mini-trampolinon végrehajtott gyakorlatok: Tornaszekrényről mélybe ugrással végrehajtott fordulatok szivacsbálára érkezéssel. Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás a tornaszekrényen. Ugrás a mini trampolinra, majd kiugrás közben 180 vagy 360 -os fordulat. Érkezés a szivacsbálára karok mélytartásban.
Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két mini-trampolinon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
11.-12. óra
Ugrás nyújtott ülésbe, felállás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok
Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
13.-14. óra
Ugrás hasra, felállás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok
Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
15.-16. óra
Ugrás hátra, felállás
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag Járás-futás feladatok
Célgyakorlatok:
Gimnasztikai szabadgyakorlatok
Rávezető gyakorlatok
|
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti csoportfoglalkozás.
Egyszerre két gumiasztalon dolgozunk, ehhez két csoportot alakítunk ki. A két csoport ugyanazt a feladatot hajtja végre.
|
17.-22. óra
A tanult alapelemek összekötése, gyakorlatsorok
Az előző órákon tanult alapelemek egymás utáni végrehajtása
- két különböző elem kapcsolata: zsugor-bicska
- három különböző elem kapcsolata: zsugor-bicska-terpeszcsuka
- két különböző elem kapcsolata: bicska-terpeszcsuka
- három különböző elem kapcsolata: terpeszcsuka-ugrás nyújtott ülésbe-felállás
- öt elem kapcsolata: zsugor-bicska-terpeszcsuka-ugrás nyújtott ülésbe-felállás
- két elem kapcsolata: terpeszcsuka-félfordulat
- négy elem kapcsolata: terpeszcsuka-félfordulat-ugrás nyújtott ülésbe-felállás
- négy elem kapcsolata: ugrás nyújtott ülésbe-felállás-ugrás hasra-felállás
- négy elem kapcsolata: ugrás hasra-felállás-ugrás hátra-felállás
- nyolc elem kapcsolata: terpeszcsuka-félfordulat-ugrás nyújtott ülésbe-felállás ugrás hasra-felállás-ugrás hátra-felállás
- tíz elem kapcsolata:zsugor-bicska- terpeszcsuka-félfordulat-ugrás nyújtott ülésbe-felállás ugrás hasra-felállás-ugrás hátra-felállás
23.-26. óra
Szaltó előre zsugorhelyzetben, bicskahelyzetben
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Előkészítő mozgásanyag
Járás-futás feladatok, gimnasztikai szabadgyakorlatok Az előző órák anyagának alkalmazásával |
|
|
Az órarész anyaga |
Anyagfeldolgozás módszere |
|
Fő rész Gumiasztalon végrehajtott rávezető gyakorlatok: Ugrások gumiasztalról a menekülőre helyezett szőnyegekre
Mini-trampolinon végrehajtott gyakorlatok: Tornaszekrényről mélybe ugrással végrehajtva, érkezés kb. egy méter magasan elhelyezett szivacsbálára. Kiinduló helyzet: szögállás, magastartás a tornaszekrényen. Ugrás a mini trampolinra, majd kiugrás után szaltó, érkezés hanyattfekvésbe, majd ülésbe. Szaltó előre, alacsonyabb leérkezőhelyre, edzői segítséggel. Gumiasztalon végrehajtott gyakorlatok:
|
Egyenkénti foglalkoztatás
Egyenkénti foglalkoztatás
Egyenkénti foglalkoztatás
|
27.-30. óra
A tanult alapelemek összekötése, gyakorlatsorok
Az előző órákon tanult alapelemek egymás utáni végrehajtása
- két különböző elem kapcsolata: terpeszcsuka-előreszaltó zsugor helyzetben
- három különböző elem kapcsolata: terpeszcsuka-előreszaltó zsugor helyzetben-zsugor
- négy különböző elem kapcsolata: terpeszcsuka-előreszaltó zsugor helyzetben-zsugor-félfordulat
- két különböző elem kapcsolata: bicska-szaltó előre bicska helyzetben
- három elem kapcsolata: félfordulat-bicska-szaltó előre bicska helyzetben
- négy elem kapcsolata: zsugor-félfordulat-bicska-szaltó előre bicska helyzetben
- hat elem kapcsolata: terpeszcsuka-előreszaltó zsugor helyzetben-zsugor-félfordulat-bicska-szaltó előre bicska helyzetben négy elem kapcsolata: ugrás nyújtott ülésbe-felállás-ugrás hasra-felállás
- négy elem kapcsolata: bicska-szaltó előre bicska helyzetben-ugrás nyújtott ülésbe-felállás
- hat elem kapcsolata: bicska-szaltó előre bicska helyzetben-ugrás nyújtott ülésbe-felállás-ugrás hasra-felállás
- tíz elem kapcsolata: terpeszcsuka-előreszaltó zsugor helyzetben-zsugor-félfordulat-bicska-bicska-szaltó előre bicska helyzetben-ugrás nyújtott ülésbe-felállás-ugrás hasra-felállás
Gumiasztalok fajtái
1. ábra
2. ábra
3. ábra
4. ábra
5. ábra
